Tegnap
megkért hogy írjak egy szakácskönyvet – nem is rossz ötlet.. egy mondathoz
ragaszkodik, magamat idézem: “ha gazdagok vagyunk, reszelek rá
sajtot”…
A
héten több rokon is eljött csak úgy, és igyekszem a barátokkal kapcsolatos
elhatározásomban is.
Szirom
rendszeresen a szemébe szórja a homokot, ami most olyan jó sikerült, hogy
tényleg begyulladt a szeme – ezért most nem ment oviba. Szuperül rajzol és most
éppen az apukájával, van egy koncerten. Utána három napig meg volt vadulva, Ő,
pedig mivel vittek füldugót és Szirom csak úgy volt hajlandó használni, ha az
apja is beteszi – így Ő azzal, érzéssel jött haza hogy kívül maradtak az
egészen..
Másnap
elmentünk megnézni az évad utolsó csecsemőszínházas előadását… Miután a
nézők hazamentek tele csokis keksszel a kislányok gurultak a földön és
nagyon boldogok voltak.
Vasárnap
annak ellenére, hogy fél hétkor keltünk, a 10 kor kezdődő mise utolsó három
percére értünk – enyhén szólva ideges lettem.
Hétfőn
barátnős játszóterezés volt, hazafele természetesen egy kissé eláztunk. Sok
telefonálgatás után sikerült megoldani, hogy másnap mindketten el tudjunk menni
színházba este. A kislányok Velencén aludtak sokat nevettek, ettek, játszottak.
Természetesen ma mikor hazajöttek büntetésben voltunk, mert kiabáltak velünk csipkedtek,
és mindenért megharagudtak..
A
szabadnapunkon nagyon korán vittük Szirmot oviba és még ebéd előtt hazahoztuk.
Miután elvitték őket mi is megebédeltünk és aludtunk, pedig mind ketten azt gondoltuk,
hogy majd jól nyakunkba vesszük a várost. Aztán sétáltunk – színház1 – egy pici
hazamenés – színház 2 – Blue Tomato – Bettiék meglepetés vacsoráját is
átvettük, sőt még ma is azt ebédeltük..
Furcsa
volt reggel arra ébredni, hogy csend van, és nem tapicskál ki valamelyik
kislány a szobából, hogy hozzám bújjon – azt nagyon szeretem..
Mi is
sokat nevettünk, és ez a zsúfolt programos nap kicsit felidézte kapcsolatunk
hajnalát..