Vannak
tökéletes napok, helyek, számok.. Most ez utóbbira bukkantam – mikor két napja
a Hirtelen 30-at néztem, másnap vele is.. – Billy Joel Vienna..
Már
régóta terveztem, hogy írok, pontosan a Holdfogyatkozás után, mert mi is
megmutattuk a kislányoknak. Felmentünk, a Gellért hegyre, a délutáni alvást
eltoltuk, vittem néhány finomságot, hogy a sötétség ellenére ébren tartsuk
őket. Amint felértünk és találtunk egy szabad padot, leültek a Hold helyének
háttal és kérték a csokit.. Később Gyöngy az apja kukkerét szem elé téve
bandukolt a sötétben miközben a földet nézte..
Közben
megszületett a döntés, feszültség – pro, kontra – lista – tanácsok –
beszélgetés hogy most még nem költözünk.. A legfontosabb a levegő kérdés,
aztán eszünkbe jutott, hogy ha arról lenne szó, hogy New Yorkba vagy Bécsbe
költözhetnénk egy percig sem haboznánk.. Ennek a döntésnek a következményeként
az egyik közeli családtagom nem beszél velem…
Szabolcs
keresztfiának születésnapi zsúrján is voltunk, aztán Ő meg Szirom egy
táncbemutatón, mi Gyönggyel autót “vezettünk”, meg játszóztunk..
Voltunk
esős állatkertben meg szárazban is az Ő Dédijével – nagyon tuti ajándék volt az
éves belépő..
Ezen a
héten volt egy kis aggodalom, hasfájás, orvos többször, borogatás, pihenés.. Az
elején sokat sírtam. Olyan furcsa hogy mikor nagyon megijedek, akkor mindig
megdöbbenek milyen szuper gyerekeim vannak, és mennyire fontosak..
Pénteken
járt nálunk a lelki segítség..
Ő
nagyon sokat dolgozik, mert volt a Múzeumok Éjszakáján egy előadása, plusz
próbál is – kislányok gyakran kérdezik, hogy hol van, mikor jön…
A
héten kaptam meglepetés könyvet – kettőt is – mert először egy későbbi részt
vett meg… Úgy örültem..
Igyekszem
mindig mindenért Hálát adni…